Az ásatások során nyert leletek alapján arra lehet következtetni, hogy a Zempléni hegységben, a Hegyköz területén már az őskorban is éltek emberek. Pálháza település valószínüleg a füzéri vár akkori várbirtokosának Drugeth Fülöp nádornak utasítására telepítéssel, új irtásfaluként az 1320-as években jött létre a Bisó patak völgyében. Később Luxemburgi Zsigmond 1389-ben örök adományul adta Perényi Péternek Füzér várát és tartozékait, benne Pálházát is. Az 1389.-i adománylevélben merül fel először Pálháza neve. A település -háza végződéssel ellátott személyneve is későbbi középkori eredetére utal. A település a füzéri uradalomhoz tartozott, melynek földesurai többször változtak, legutóbb I. Lipót császár 1686-ban a füzéri várat és tartozékait – Pálházával együtt – előbb báró majd gróf Károlyi Lászlónak adományozta, aki 1947-ig volt a terület földbirtokosa.
Az 1427. évi portális összeírás 13 kapuját említi. A település a XV. században és a XVII. Század elején többször elpusztul. A XV. században a husziták többször feldúlják. A török hódítás idején portyázó török csapatok miatt pusztul el, majd magyar lakosokkal betelepül. Azt 1711. évi pestis járványkor és tűzvész miatt ismét elnéptelenedik, az 1715. évi összeírásban, mint lakatlan helység szerepel. Újra betelepült az ezután következő években, mert 1786-ban, mint magyar falu van feltüntetve. Az 1878. évi népszámlálás válogatott adatai 54 házat, 300 lakost, 1 nemest tartalmaznak. 1833-ban 57 háza és 431 lakosa volt a településnek. Az Abaúj-Torna vármegye és Kassa című 1896. évi kiadvány szerint, Pálháza körjegyzőséggel 85 házzal, 514 magyar lakossal szerepel.
1875-ben Pálháza Ipartelepen megépül a mai Fűrészüzem elődje a Fűrészmalom. A Kemenc-patak völgyben lévő erdőterületen kitermelt fa szállítására 1888. évben építik meg a Kőkapui völgyben Pálháza Ipartelep induló állomással a keskeny-nyomközű erdei vasutat – ez a mai Magyarország legrégebben épített erdei vasútja. A XVIII. század végén kiépül a szilárd burkolatú főközlekedési útvonal Sátoraljaújhely – Pálháza – Hollóháza irányában, valamint Pálháza-Telkibánya – Gönc felé. Az 1930-as években kiépítik a hegyközi településeket összekötő szilárd burkolatú utakat. 1934-ben a községben kiépül 5 db. Közvilágítási lámpa, ezt tovább bővítik még 5 közvilágítási lámpával, az áramot az Ipartelepen lévő Fűrészmalom saját áramfejlesztője biztosítja.
Pálháza lakossága földesurát követve felvette a református vallást. 1812-ben megépül a református templom. 1910-ben a községben a református templom mellett épül egy tantermes egy tanerős népiskola. 1930-ban két tantermes kéttanerős új állami iskola épül. 1938. évben megépül a kultúrotthon.
1914-től a községben országos állat- és kirakodóvásárt tartanak a Hegyközben ez az egyedüli vásár. A vásár megtartására azóta is rendszeresen sor kerül.
Az első világháború sok szenvedést okozott a Hegyköz lakosainak. A Trianoni békeszerződésben meghúzott országhatár a perifériára sodorta a Hegyköz környékét, elvágva a felvidéki gazdasági, közlekedési kapcsolatait. A békeszerződéssel elcsatolt felvidéki és erdélyi összefüggő nagy erdőségek után viszont a kőkapui vadászkastélyt övező erdőség felkapott vadászterület lett. Több esetben vadászott a területen a magyar kormányzat vezérkara, Horthy Miklós kormányzó, Gömbös Gyula és Bethlen István miniszterelnök.
A gazdasági fejlődés az 1929. évi gazdasági válság után és a második világháborúban ismét megtorpant. A megtorpanás után a gazdasági fejlődés azonban az 1950-es években tovább folytatódott. Pálháza az állami Erdészet hegyközi központjává válik. 1938-ban megépül a sportpálya. 1952. évben kiépül a községben a villanyhálózat.
1958-ban külszíni fejtéssel megnyílt a Perlit bánya. 1964 évben megépül a vezetékes ivóvízhálózat. 1968-ban a körzeti általános iskola, 1973. évben napközi otthonos óvoda épül. 1990-ben új egészségügyi központ épül. 1995. évben megépítésre kerül a vezetékes földgáz. 1998. évben pedig kiépül a szennyvízhálózat.
A fejlődés mellett azonban voltak kedvezőtlen körülmények is. A lakosság nagy felháborodására 1980-ben oktalanul felszámolták a hegyközi, bodrogközi kisvasúthálózatot, amely máig is ható veszteséget okozott a hegyközi települések lakosságának és gazdálkodó egységeinek, intézményeinek. Kilencévi szünet után 1989. évben Pálháza Ipartelepről kiindulva a Rostalló végállomásig közös erőfeszítéssel megépítésre került 7 km-es szakaszon az erdei kisvasút, mely 1996. évben Pálháza indulóállomással még 1,2 km-es szakasszal bővítésre került. 1999. évben pedig a pálházi induló állomáson megépült az indóház.
Pálháza lakossága mindig kivette a részét a szabadságharcokból és a világháborúkból. Az 1848-1849-es szabadságharc időszakában az abaúji fiatalokkal együtt a kassai „vörössipkás” zászlóaljban vettek részt a felvidéki csatákban. Az első világháborúban a község lakói közül 60-an vettek részt, 8-an estek el és 2-őt avattak vitézzé. A második világháborúban 10 fő pálházi katona esett el. Az első világháborúban elesett hősöknek Pálháza község képviselőtestülete a református templom előtt állított emlékművet 1924-ben. Később itt lett elhelyezve a második világháborúban elesettek emléktáblája is.
Készítette:
Turay Endre kutatásai és Szabó Miklós
jegyző munkái alapján Skinti Csaba